B í z z a t o k !

AZ ÓCSAI REFORMÁTUS EGYHÁZ
IDÕSZAKOS LAPJA

2005. SZEPTEMBERÉBEN

Református Gyermektábor az itthon lévõ gyermekek számára.

2005. július 11-15

Református Egyházközség Kálvin-ház

„…a Krisztus lakjék szívetekben a hit által,

a szeretetben meggyökerezve és megalapozva”

Efézusi levél 3,17

Lassan sárgulni kezdenek a levelek és beköszönt az õsz. Jó visszatekinteni a SZERETET ALKALMAIRA, amelyekkel ISTEN ajándékozott meg bennünket a nyár folyamán. Sok ilyen volt, most két táborra emlékeznek ifjúsági presbitereink, melyek református gyülekezetünk fontos hitmélyítõ alkalmai hagyományosan minden nyáron.

Örömmel bocsátom közre ezeket a beszámolókat, mert soraikat áthatja az a lelkesedés és szeretet, mely hatalmasan megjelent gyermekek és hitoktatók, presbiterek és szolgáló lelkipásztorok között, miközben munkálkodtunk Isten szõlõskertjében.

Nem csupán arról volt szó, hogy mindenki jól érezze magát ( ez is megadatott természetesen ), hanem arról, hogy e világ rémséges vajúdása közepette felragyogjon közöttünk Isten országa, hogy Krisztus tanítványaiként megértsük mit üzen nekünk Õ, aki teremtette és most is formálja, kezében tartja életünket.

Felemelõ volt látni, hogy az ifjú szívek milyen fogékonyak Isten Szentlelkének érintésére, és miközben tanítottunk mi is tanultuk a „kicsinyektõl”. Az Isten szeretetében meggyökerezve és megalapozva nyitották meg hit által Krisztus elõtt a szívüket, olyanok is, akik messzire szakadtak Isten országától. A legfontosabb történés ez mindenki életében, mert aki nincs közel Istenhez, az távol van saját lelkétõl is, és lesz abból lélektelen élet, melynek boldogtalansága, keserûsége megtermi gyümölcsét: a félelmet, az önzést, a gyûlöletet, az agresszivitást…stb, mindazt, mely végsõ módon a pokolra hajítja az emberi életet. Útját kell állni ennek, és erre egyedül csak Isten szeretetének hatalma képes, ha ez a szeretet nem formál újjá bennünket elvesztünk, menthetetlenek vagyunk, de Õ úgy szeret, hogy egyszülött Fiát küldte értünk, Jézus Krisztust, hogy megmentsen az örök haláltól, és ebben az esetben nem a földi élet végérõl van szó.

Szóval, hatalmasan munkálkodott közöttünk az Úr, EGYDÜL ISTENÉ A DICSÕSÉG! Köszönet pedig minden áldozatot vállaló, szolgáló léleknek, akik teljes erõvel munkálkodtak és maguk is erõvel és Isten szeretetével töltettek fel.

Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked!

Angyaloknak módján Színed elõtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Nt. Hantos Péter

Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!                     református lelkipásztor

Beszélgetés közben a ceglédi táborban.

Református gyermektábor CEGLÉDEN

Az idei évben az ócsai református egyházközség hittanos tábora Ceglédre látogatott el. 2005. augusztus. 10-15 között egy varázslatos hetet tölthettünk el a ceglédi erdei iskolában. Az elsõ nap reggelén izgatottan vártuk az indulás pillanatát. Majd nyolc órakor eljöttünk kis városunkból. Az odafelé út énekléssel, nevetéssel, és izgalommal telt. Elsõ látogatásunk a ceglédi Nagy Templomba vezetett, ahol Nt. Lizik Zoltán mesélt nekünk a templom történetérõl és a város történelmérõl. Ezután nagy örömünkre meglátogattuk kedvenc cukrászdánkat. Úgy kettõ óra körül sikerült elfoglalnunk szálláshelyünket. Ezt követõen Hantos Péter nagytiszteletû úr ( a tábor vezetõje) elmondta milyen programok és feladatok várnak ránk, a rövid megbeszélést követõen belevetettük magunkat a játék és sport örömeibe. Elsõ esti áhítatunkon megtudtuk, hogy a hét témája Isten országa lesz, Czinege Rita segédlelkész szolgált közöttünk.

Naponta két áhítatot tartottunk (reggel és este), ahol énekeltünk, imádkoztunk, bibliai tanításokkal gyarapíthattunk tudásunkat. Ezenfelül, délelõttönként Isten országáról szóló elõadásokon vettünk részt két csoportban: a kis csoportot Falusiné Varga Tünde hitoktató vezette Varga Vanda volt segítségére, a nagyok számára Péter bácsi gyülekezetünk lelkipásztora tartotta az alkalmakat és vezette azokat a beszélgetéseket, amelyeken valóban egymás hite által is épülhettünk.

Másnap kicsit jobbra fordult az idõjárás, így ebéd után elnéztünk a ceglédi termálfürdõbe. Hihetetlenül jól éreztük magunkat, de nem csak mi gyerekek, hanem a velünk lévõ és minket óvó hitoktatók is. A strandon nagyokat úsztunk, és csapatokat alkotva röplabdáztunk. Egyszer alkalmunk volt kiállni egy másik csapat ellen is. Igaz nem túl sok sikerrel jártunk, (mivel felnõttek ellen játszottunk) mégis nagyon élveztük. Vacsorára mentünk vissza a szállásra. Evés után egy kis szabad foglalkozás következett, majd áhítatra gyûltünk össze. Mély beszélgetésekre került sor, amely sokaknak a szívéig hatolt. De persze nem feledkezhetünk meg az énekek tömkelegérõl, melyeket Pálma néni (gyülekezetünk karnagya) segítségével sajátíthattunk el. Napjaink a hét során hasonlóan teltek, de mégsem voltak egyhangúak. Egyik naplovaglásra is sor került, amit nagyon élveztünk. Persze nem csak játékkal töltöttük szabad perceinket, hiszen feladataink is adódtak. Egyéni versenyben ígéket kellett felmondanunk, amikért tálentumokat kaptunk (régi fizetõeszköz). Nagy volt a tét, mert a négy legsikeresebb versenyzõ eljuthat a késõbbiek folyamán a Parlamentbe. Így mindenki serényen tanulta a feladott aranymondásokat. A sok sikeres ígemondó miatt azonban a kört bõvítenünk kellett. A hét végén a hitoktatók által készült ígés lapok közül választhattunk egyet.

Sokaknak olyan íge jutott, ami biztosan nem a véletlen mûve, hanem azé, aki az egész hetünket elkísérte, Istené. Ezen a héten ismét új barátokra leltünk, sokat nevettünk, és persze tovább mélyíthettük hitünket az élõ Istenben. Azt ugyan még nem tudom, hogy a következõ tábori utunk hova tart majd, de biztos vagyok abban, hogy ismét ott leszünk, mert ott a helyünk.

Így telt hát el egy hetünk Cegléden. Persze hiányoztak családtagjaink, de mégis mi szívesen maradtunk volna még.

Végül egy ígével zárnám ezt az írást.:

,,Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekbõl következtethetne rá.

Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van!- Mert az Isten országa közöttetek van!"

( Lk. 17:20-21)

Baranyi Edina Tünde

ifjúsági presbiter

Ócsai Református Egyházközség

Sportfoglalkozás (métázás) a Parókia kertjében.

De a Léleknek gyümölcse:

szeretet, öröm, békesség, béketûrés, szívesség,

jóság, hûség, szelídség, mértékletesség /önmegtartóztatás/.

Galata 5,22

Július második hetében tartottuk helyi táborunkat, melynek vezérgondolatául Pál apostol Galatákhoz írt levelének 5 része 22. versét választottuk. A békességrõl, a hûségrõl, a türelemrõl és az önmegtartóztatásról/mértékletességrõl hallottunk bibliai történeteket. Megismertük Dániel hûségét, Pál békességét, Jónás türelmét (és türelmetlenségét), s Jézus önmegtartóztatását.

Elmondhattuk gondolatainkat arról, hogy számunkra mit jelentenek e gyümölcsök s miként élünk velük. Minden reggel vidám énekekkel kezdtük a napot. A lelki táplálékok után kézmûves és sportfoglalkozásokon vettünk részt. Papírmaséztunk, agyagoztunk, sólisztgyurmáztunk, gyöngyöt fûztünk, üveget festettünk, ékszert, krepp-papír virágot és bábukat készítettünk.

Utolsó napon akadályversenyt szerveztünk a héten feldolgozott történetekkel kapcsolatban. A gyerekeket 5 csoportba osztottuk úgy, hogy kicsik és nagyok egyaránt legyenek a csapatban. Az állomásokon szolgáló lelkipásztorok, hitoktatók és ifjúsági presbiterek mondták el a feladatokat és pontoztak. A nap végén eredményhirdetés és heti értékelés történt.

Az összes gyermek nevében megköszönöm mindazoknak, akik a finom tízórai elkészítésérõl gondoskodtak, s a szolgáló felnõtteknek, hogy ezt a csodálatos hetet megszervezték nekünk.

Hála legyen ISTENNEK e hét gyümölcseiért!

Falusi Dorottya

ifjúsági presbiter

Ócsai Református Egyházközség