Home

PRESBITERI HÉT 2006.

Jer 29.7

Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket;

imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is.”


Mt 5.14-16

Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.

S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik,

hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!


Mt. 28.19

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…



február 27. - hétfõ - 17.00 - A keresztyén közösségek /a presbitérium/ szerepe

a társadlom építésében

Nt. Balog Zoltán református lelkipásztor

18.00 - EVANGÉLIZÁCIÓS ISTENTISZTELET


február 28. - kedd - 17.00Nõk a presbitériumban,

a nõi presbiteri szolgálat specifikumai

Nt. Nagy Ildikó református lelkipásztor

18.00 - EVANGÉLIZÁCIÓS ISTENTISZTELET


március 1. - szerda - 17.00A presbitérium, mint a lelkipásztori szolgálat támasza

Nt. Takaró András református lelkipásztor

18.00 - EVANGÉLIZÁCIÓS ISTENTISZTELET


március 2. - csütörtök - 17.00 - PRESBITERI SZOLGÁLAT AZ ÚJSZÖVETSÉG TÜKRÉBEN

Ft. Dr. Prof. Balla Péter teológiai professzor

18.00 - EVANGÉLIZÁCIÓS ISTENTISZTELET



március 3. - péntek - 17.00 – PRESBITERI TISZTSÉG A DOGMATIKA TÜKRÉBEN

Ft. Dr. Prof. Békési Sándor teológiai professzor - dékán

18.00 - EVANGÉLIZÁCIÓS ISTENTISZTELET


március 4. - szombat - 17.00 - A PRESBITÉRIUM, A PRESBITER FELELÕSSÉGE

Nt SZAPPANOS ZOLTÁN református lelkipásztor

18.00 – Evangélizációs Istentisztelet







PRESBITÉRIUMI FOGADALOMTÉTEL






Szûcs Lajos országgyûlési képviselõ köszöntését adja át a fogadalmat tett PRESBITÉRIUMNAK





A megújulás örömével…”


Az Úr 2006-dik éve Református Gyülekezetünkben a megválasztott új PRESBITÉRIUM fogadalomtételével kezdõdött. A megújulás öröme tükrözõdött e magasztos alkalom minden mozzanatában. Két elhangzott beszédet adunk közre ez alkalomból: Lugosi János fõgondnok székfoglaló beszédét és Szûcs Lajos országgyûlési képviselõ köszöntõ beszédét.

Lelkésztársaim nevében Isten élõ ÍGÉJÉVEL köszöntöm az Úr új õrállóit.

Zsoltárok könyve 100, 1-3

Ujjongjatok az ÚR elõtt az egész földön!

Szolgáljatok az Úrnak

örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!

Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Õ alkotott minket, az övéi vagyunk: az õ népe és legelõjének nyája.”

Isten gazdag áldása nyugodjon meg mindnyájuk életén és szolgálatán.

Nt. Hantos Péter

református lelkipásztor



Az igaz törõdik még állatának kívánságával is,

a bûnösnek még az irgalma is kegyetlen.

Példabeszédek könyve 12, 10


Számomra a presbiterség, és gondnoki tisztség egy olyan szolgálatot jelent, amit csak hittel, szeretettel és jó kedvvel lehet végezni. Csak így maradhat meg az ember szerény, engedelmes és fegyelmezett egyházi munkásnak, csak így tudjuk megõrizni gyülekezetünkben az egységet.

Lehet, hogy furcsának tûnik, hogy az egységet hangsúlyozom, hiszen ez gyülekezetünkben Istennek hála megvan, de mindig szem elõtt kell tartani azt, hogy egy gyülekezetre a belsõ ellenségeskedés jelenti a legnagyobb veszélyt. Abban, hogy ez ne fordulhasson elõ, nagy szerepe van egy jól mûködõ presbitériumnak, amely lelki kapoccsá kell váljon a gyülekezeti tagok és a lelkipásztor között.


Pál apostol az újonnan alapított gyülekezetek élére véneket, elöljárókat állított. Feladatuk: "Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett". A Szentlélek vezetésével a gyülekezet élére állított vigyázóknak meghatározott helyük és feladatuk volt az õsgyülekezet életében.


Melyek ezek a feladatok a mi esetünkben? Minden, ma fogadalmat tett Presbiternek szeretnie kell népét amelyet szolgál, s amelynek református hitben és magyarságában való megtartásáért Krisztus az õ szolgálatát is igénybe akarja venni. Lelkipásztoraival jó megértésben kell munkálkodjon. Esküjéhez híven, beszédével, jó példájával, cselekedeteivel és egész életével az Anyaszentegyház építésére és Isten országának terjesztésére kell törekedjen.


Egyházépítõ munkánkba be fogjuk vonni a be a fiatalokat, sõt ez már tavaly az Ifjúsági Presbitérium megalapításával meg is kezdõdött. Azért tartom fontosnak ezt kiemelni, hogy mindenkiben tudatosuljon az, hogy õk (az ifjúság) a lélekben egyesülõ nemzetünk jövõjét jelentik.

Természetesen nem feledkezhetünk meg a becsületes munkában, tisztességben megöregedett egyháztagjainkról sem, mert csak így õrizhetjük meg folytonosságát református közösségünk életének, hagyományainak, amelyek több évszázados múltra tekintenek vissza e falak között.


A szolgálatunk akkor lesz hasznos, ha a presbiterek elindulnak és lelkipásztoraik segítségével megkeresik "a századik juhot". Ennek a cseppet sem könnyû feladatnak azonban csak akkor tudunk eleget tenni, ha önmagunkat állandóan fejlesztjük, rendszeresen hallgatjuk Isten igéjét, olvassuk a Szentírást. Ehhez kívánok sok türelmet, kitartást és jó egészséget mindannyiunknak és kérem a gyülekezet imádkozó közösségét, hogy hordozza szívén a ma fogadalmat tett Presbitériumot!


Lugosi János

fõgondnok

Református Presbitérium



Jeremiás próféta könyve 29-dik rész 7-dik vers

És igyekezzetek a városnak jólétén, …, és könyörögjetek érette az Úrnak;

mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.”


Kedves Presbiter Testvérek!


Fogadalomtételetek alkalmából Isten Szentlelkének kiáradását kívánom rátok, hogy áldássá legyetek az Ócsai Református Gyülekezet, és Ócsa város minden polgára, a MAGYARORSZÁGIR REFORMÁTUS ANYASZENTEGYHÁZ számára, ÉS mindezen túltekintve, pedig egész KERESZTYÉN MAGYAR NEMZETÜNK számára.


Az Ócsai Református Gyülekezet mindezidáig létével, hitéletével, összetartást és evangéliumi, krisztusi értékeket felmutató szolgálatával, csodálatos mûemléktemplomával, azt mondhatjuk, hogy Ócsa jelképévé, szimbólumává lett, ami által jegyzik városunkat Európában és az Egyházközség színvonalas honlapja által, világviszonylatban is.


Legyetek hûséges õrállóivá ennek az õsi, de létben, - és ez bennetek szépen kifejezésre is jut – fiatalos lelkületû KRISZTUSI közösségnek. Támogassátok lelkipásztorotokat, aki a TEMPLOM falain túl is felvállalta, hogy a közéletben megjelenítse a KRISZTUSI utat, igazságot és életet. Tudjátok, azt, hogy Ócsa városa és KERESZTYÉN MAGYAR NEMZETÜNK számít rátok, a ti hitvalló szolgálatotokra, mint nyakas KÁLVINISTÁKRA, akik nem engednek az Isten akaratából elveszni egy jottányit sem.


És tudjátok azt is mindenkor, hogy Ti is számíthattok RÁM, mint képviselõtökre, számíthattok figyelmemre, messzemenõ támogatásomra, mert értem és érzem annak a szolgálatnak súlyát és értékét, amelyre most és itt szent fogadalmat tettetek.


Isten áldása kísérjen mindnyájatokat szolgálatotokban és egész Ócsai Református Gyülekezetünket!!!


Ámen!!!



Szûcs Lajos

Országgyûlési Képviselõ

A Magyar Köztársaság Országgyûlésének Jegyzõje








Ifjúsági presbiterek a Baradla hosszútúrán.


Reggel, hogyha felkelek barlangászni elmegyek.”

Beszámoló az Ócsai Református Ifjúsági Presbitérium õszi szüneti csendeshétvégéjérõl.


Az Ifjúsági Presbitérium október utolsó napjaiban ( 29-31. ) kirándulni indult, hogy megnézzék a jósvafõi tájat és az aggteleki cseppkõbarlangokat. A kirándulást nem csak a jókedv, hanem a száp idõ is elõsegítette. Október 29-én reggel Nt. Hantos Péter, T. Czinege Rita és a presbitérium néhány tagjával útra keltünk Jósvafõ felé. Amikor odaértünk két túravezetõ várt minket. János és Emília, akik nem voltak teljesen ismeretlenek számunkra, mivel lelkipásztorunk a tavalyi évben adta áldását házasságkötésükre. Õk vezettek minket a tájakon és barlangokon keresztül, megismertetve minket a természet csodáival. Az elsõ nap a szállásunk melletti erdõben vezettek körbe, ahol a Baradla és a Béke-barlang forrásaival ismerkedtünk meg és a mesterségesen kialakított Tengerszem tavat is táthattuk. A túrától kimerülve mentünk el vacsorázni majd egy " rövid " áhítat után aludni tértünk. A második napon egy 7 kilométer hosszú szakaszon közel 6 órán keresztül túráztunk a Baradla- barlangban. Az elsõ 1 kilométeres szakaszon az un. Teknõsbéka termet és a Hangverseny termet ( ahol Emília és János esküdött ) nézhettük meg. Utunk további része kivilágítatlan és kiépítetlen volt. A barlang legmagasabb pontja a " Csillagvizsgáló " nevû cseppkõ, ami több százezer éven keresztül épült. Kiértünkkor a több órányi sötétség után felüdülést jelentett a napfény. Az út fáradalmait egy forró kakaó mellett pihentük ki. A nap vége hasonlóan telt mint az elõzõé, vacsorával és egy esti áhítattal, közös beszélgetéssel, imádsággal. A harmadik és egyben utolsó napon reggeli után egy utolsó közös túrára mentünk. Ez igazán izgalmasnak bizonyult, mivel vadlovak között sétáltunk, láttunk elfutni szarvasokat, és egy hûséges útitárs, egy kutyus is csatlakozott hozzánk. Az utolsó közös ebéd végén búcsút vettünk Jánostól és Emíliától, akiket egy általunk írt dallal is magajándékoztunk:


Reggel, hogyha felkelek

barlangászni elmegyek.

Túrázok délben, délután

és este is talán.


Pincébe menni nem merek,

Mert cseppkövet ott nem lelek.

De a barlang lágy ölén,

vízmintát gyûjtök én.


Ezek után utunkat hazafelé vettük, de a három nap megkoronázása érdekében még elmentünk a miskolci barlangfürdõbe. A hazafelé út vidám beszélgetéssel, énekléssel a három nap felidézésével és egyesek számára alvással telt. Igaz hamar eltelt ez a három nap, viszont felejthetetlen élményekkel gyarapodtunk. Végül egy igével zárnánk beszámolónkat:

Zsoltárok 139,8-18

Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy,

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, ,

kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.

Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: ,

a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.

Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve elõtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képzõdtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belõlük.

Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!

Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.”


Baranyi Edina és Méri Zsanett

ifjúsági presbiter lelkipásztori titkár

Ócsai Református Ifjúsági Presbitérium


- Túra az aggteleki karszt erdõiben.