PRESBITERI
HÉT 2006.
Jer 29.7
Munkálkodjatok annak az
országnak jólétén, amelybe vittelek
benneteket;
imádkozzatok érte az
Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek
is.”
Mt 5.14-16
Ti vagytok a világ
világossága. A hegyen épült várost
nem lehet elrejteni.
S ha világot gyújtanának,
nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik,
hogy mindenkinek világítson
a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is
világítson az embereknek, hogy jótetteiteket
látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!
Mt. 28.19
Menjetek el tehát,
tegyetek tanítvánnyá minden népet…
február
27. - hétfõ - 17.00 - A keresztyén
közösségek /a presbitérium/ szerepe
a társadlom építésében
–
Nt.
Balog Zoltán református lelkipásztor
18.00 - EVANGÉLIZÁCIÓS
ISTENTISZTELET
február
28. - kedd - 17.00 – Nõk a presbitériumban,
a nõi presbiteri szolgálat specifikumai
Nt.
Nagy Ildikó református lelkipásztor
18.00 - EVANGÉLIZÁCIÓS
ISTENTISZTELET
március
1. - szerda - 17.00 – A presbitérium,
mint a lelkipásztori szolgálat támasza
Nt.
Takaró András református lelkipásztor
18.00 - EVANGÉLIZÁCIÓS
ISTENTISZTELET
március
2. - csütörtök - 17.00 - PRESBITERI
SZOLGÁLAT AZ ÚJSZÖVETSÉG TÜKRÉBEN
Ft.
Dr. Prof. Balla Péter teológiai professzor
18.00 - EVANGÉLIZÁCIÓS
ISTENTISZTELET
március
3. - péntek - 17.00 – PRESBITERI TISZTSÉG
A DOGMATIKA TÜKRÉBEN
Ft.
Dr. Prof. Békési Sándor teológiai
professzor - dékán
18.00 - EVANGÉLIZÁCIÓS
ISTENTISZTELET
március
4. - szombat - 17.00 - A PRESBITÉRIUM, A
PRESBITER FELELÕSSÉGE
Nt
SZAPPANOS ZOLTÁN református lelkipásztor
18.00 – Evangélizációs
Istentisztelet

PRESBITÉRIUMI FOGADALOMTÉTEL

Szûcs Lajos országgyûlési képviselõ köszöntését adja át a fogadalmat tett
PRESBITÉRIUMNAK
„A megújulás
örömével…”
Az Úr 2006-dik éve Református Gyülekezetünkben
a megválasztott új PRESBITÉRIUM
fogadalomtételével kezdõdött. A megújulás
öröme tükrözõdött e magasztos alkalom minden
mozzanatában. Két elhangzott beszédet adunk
közre ez alkalomból: Lugosi János fõgondnok
székfoglaló beszédét és Szûcs
Lajos országgyûlési képviselõ köszöntõ
beszédét.
Lelkésztársaim nevében Isten élõ ÍGÉJÉVEL
köszöntöm az Úr új õrállóit.
Zsoltárok könyve 100, 1-3
„Ujjongjatok az ÚR
elõtt az egész földön!
Szolgáljatok
az Úrnak
örömmel, vigadozva
járuljatok színe elé!
Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Õ
alkotott minket, az övéi vagyunk: az õ népe és
legelõjének nyája.”
Isten gazdag áldása nyugodjon meg mindnyájuk
életén és szolgálatán.
Nt.
Hantos Péter
református lelkipásztor
Az igaz törõdik
még állatának kívánságával
is,
a bûnösnek
még az irgalma is kegyetlen.
Példabeszédek könyve 12, 10
Számomra a presbiterség, és gondnoki tisztség
egy olyan szolgálatot jelent, amit csak hittel, szeretettel és
jó kedvvel lehet végezni. Csak így maradhat meg
az ember szerény, engedelmes és fegyelmezett egyházi
munkásnak, csak így tudjuk megõrizni gyülekezetünkben
az egységet.
Lehet, hogy furcsának tûnik, hogy az egységet
hangsúlyozom, hiszen ez gyülekezetünkben Istennek
hála megvan, de mindig szem elõtt kell tartani azt, hogy egy
gyülekezetre a belsõ ellenségeskedés jelenti a
legnagyobb veszélyt. Abban, hogy ez ne fordulhasson elõ, nagy
szerepe van egy jól mûködõ presbitériumnak, amely
lelki kapoccsá kell váljon a gyülekezeti tagok és
a lelkipásztor között.
Pál apostol az újonnan alapított gyülekezetek
élére véneket, elöljárókat
állított. Feladatuk: "Viseljetek gondot azért
magatokra és az egész nyájra, melyben a
Szentlélek titeket vigyázókká tett, az
Isten anyaszentegyházának legeltetésére,
melyet tulajdon vérével szerzett". A Szentlélek
vezetésével a gyülekezet élére
állított vigyázóknak meghatározott
helyük és feladatuk volt az õsgyülekezet életében.
Melyek ezek a feladatok a mi esetünkben? Minden, ma
fogadalmat tett Presbiternek szeretnie kell népét
amelyet szolgál, s amelynek református hitben és
magyarságában való megtartásáért
Krisztus az õ szolgálatát is igénybe akarja
venni. Lelkipásztoraival jó megértésben
kell munkálkodjon. Esküjéhez híven,
beszédével, jó példájával,
cselekedeteivel és egész életével az
Anyaszentegyház építésére és
Isten országának terjesztésére kell
törekedjen.
Egyházépítõ munkánkba be fogjuk vonni a
be a fiatalokat, sõt ez már tavaly az Ifjúsági
Presbitérium megalapításával meg is
kezdõdött. Azért tartom fontosnak ezt kiemelni, hogy
mindenkiben tudatosuljon az, hogy õk (az ifjúság) a
lélekben egyesülõ nemzetünk jövõjét
jelentik.
Természetesen nem feledkezhetünk meg a becsületes
munkában, tisztességben megöregedett
egyháztagjainkról sem, mert csak így õrizhetjük
meg folytonosságát református közösségünk
életének, hagyományainak, amelyek több
évszázados múltra tekintenek vissza e falak
között.
A szolgálatunk akkor lesz hasznos, ha a presbiterek elindulnak
és lelkipásztoraik segítségével
megkeresik "a századik juhot". Ennek a cseppet sem
könnyû feladatnak azonban csak akkor tudunk eleget tenni, ha
önmagunkat állandóan fejlesztjük,
rendszeresen hallgatjuk Isten igéjét, olvassuk a
Szentírást. Ehhez kívánok sok türelmet,
kitartást és jó egészséget
mindannyiunknak és kérem a gyülekezet imádkozó
közösségét, hogy hordozza szívén
a ma fogadalmat tett Presbitériumot!
Lugosi János
fõgondnok
Református Presbitérium
Jeremiás próféta
könyve 29-dik rész 7-dik vers
„És
igyekezzetek a városnak jólétén, …,
és könyörögjetek érette az Úrnak;
mert
annak jóléte lesz a ti jólétetek.”
Kedves Presbiter
Testvérek!
Fogadalomtételetek
alkalmából Isten Szentlelkének kiáradását
kívánom rátok, hogy áldássá
legyetek az Ócsai Református Gyülekezet, és
Ócsa város minden polgára, a MAGYARORSZÁGIR
REFORMÁTUS ANYASZENTEGYHÁZ számára, ÉS
mindezen túltekintve, pedig egész KERESZTYÉN
MAGYAR NEMZETÜNK számára.
Az Ócsai
Református Gyülekezet mindezidáig létével,
hitéletével, összetartást és
evangéliumi, krisztusi értékeket felmutató
szolgálatával, csodálatos mûemléktemplomával,
azt mondhatjuk, hogy Ócsa jelképévé,
szimbólumává lett, ami által jegyzik
városunkat Európában és az Egyházközség
színvonalas honlapja által, világviszonylatban
is.
Legyetek hûséges
õrállóivá ennek az õsi, de létben, - és
ez bennetek szépen kifejezésre is jut – fiatalos
lelkületû KRISZTUSI közösségnek. Támogassátok
lelkipásztorotokat, aki a TEMPLOM falain túl is
felvállalta, hogy a közéletben megjelenítse
a KRISZTUSI utat, igazságot és életet. Tudjátok,
azt, hogy Ócsa városa és KERESZTYÉN
MAGYAR NEMZETÜNK számít rátok, a ti
hitvalló szolgálatotokra, mint nyakas KÁLVINISTÁKRA,
akik nem engednek az Isten akaratából elveszni egy
jottányit sem.
És tudjátok
azt is mindenkor, hogy Ti is számíthattok RÁM,
mint képviselõtökre, számíthattok
figyelmemre, messzemenõ támogatásomra, mert értem
és érzem annak a szolgálatnak súlyát
és értékét, amelyre most és itt
szent fogadalmat tettetek.
Isten áldása
kísérjen mindnyájatokat szolgálatotokban
és egész Ócsai Református
Gyülekezetünket!!!
Ámen!!!
Szûcs
Lajos
Országgyûlési Képviselõ
A Magyar Köztársaság Országgyûlésének
Jegyzõje

Ifjúsági
presbiterek a Baradla hosszútúrán.
„Reggel,
hogyha felkelek barlangászni elmegyek.”
Beszámoló
az Ócsai Református Ifjúsági Presbitérium õszi szüneti
csendeshétvégéjérõl.
Az
Ifjúsági Presbitérium október utolsó napjaiban ( 29-31. ) kirándulni
indult, hogy megnézzék a jósvafõi tájat és az aggteleki
cseppkõbarlangokat. A kirándulást nem csak a jókedv, hanem a száp idõ
is elõsegítette. Október 29-én reggel Nt. Hantos Péter, T. Czinege
Rita és a presbitérium néhány tagjával útra keltünk Jósvafõ felé.
Amikor odaértünk két túravezetõ várt minket. János és Emília, akik
nem voltak teljesen ismeretlenek számunkra, mivel lelkipásztorunk a
tavalyi évben adta áldását házasságkötésükre. Õk vezettek minket a
tájakon és barlangokon keresztül, megismertetve minket a természet
csodáival. Az elsõ nap a szállásunk melletti erdõben vezettek körbe,
ahol a Baradla és a Béke-barlang forrásaival ismerkedtünk meg és a
mesterségesen kialakított Tengerszem tavat is táthattuk. A túrától
kimerülve mentünk el vacsorázni majd egy " rövid " áhítat
után aludni tértünk. A második napon egy 7 kilométer hosszú szakaszon
közel 6 órán keresztül túráztunk a Baradla- barlangban. Az elsõ 1
kilométeres szakaszon az un. Teknõsbéka termet és a Hangverseny
termet ( ahol Emília és János esküdött ) nézhettük meg. Utunk további
része kivilágítatlan és kiépítetlen volt. A barlang legmagasabb
pontja a " Csillagvizsgáló " nevû cseppkõ, ami több
százezer éven keresztül épült. Kiértünkkor a több órányi sötétség
után felüdülést jelentett a napfény. Az út fáradalmait egy forró
kakaó mellett pihentük ki. A nap vége hasonlóan telt mint az elõzõé,
vacsorával és egy esti áhítattal, közös beszélgetéssel, imádsággal. A
harmadik és egyben utolsó napon reggeli után egy utolsó közös túrára
mentünk. Ez igazán izgalmasnak bizonyult, mivel vadlovak között
sétáltunk, láttunk elfutni szarvasokat, és egy hûséges útitárs, egy
kutyus is csatlakozott hozzánk. Az utolsó közös ebéd végén búcsút
vettünk Jánostól és Emíliától, akiket egy általunk írt dallal is
magajándékoztunk:
Reggel,
hogyha felkelek
barlangászni
elmegyek.
Túrázok
délben, délután
és este is
talán.
Pincébe
menni nem merek,
Mert
cseppkövet ott nem lelek.
De a
barlang lágy ölén,
vízmintát
gyûjtök én.
Ezek után
utunkat hazafelé vettük, de a három nap megkoronázása érdekében még
elmentünk a miskolci barlangfürdõbe. A hazafelé út vidám
beszélgetéssel, énekléssel a három nap felidézésével és egyesek
számára alvással telt. Igaz hamar eltelt ez a három nap, viszont
felejthetetlen élményekkel gyarapodtunk. Végül egy igével zárnánk
beszámolónkat:
Zsoltárok
139,8-18
„Ha
a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te
ott is ott vagy,
Ha a
hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, ,
kezed
ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Ha
azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a
világosság: ,
a
sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a
nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
Te
alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
Magasztallak
téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és
lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve elõtted, amikor
titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képzõdtem volna. Alaktalan
testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok
is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belõlük.
Mily
drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
Számolgatom,
de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.”
Baranyi Edina és Méri Zsanett
ifjúsági presbiter lelkipásztori titkár
Ócsai Református Ifjúsági Presbitérium

- Túra az aggteleki karszt
erdõiben.
|